Tegnap este sokat tanultam és dolgoztam is különböző projekteken szóval a nap végére chillként játszottam egy párat meg animéztem. Befejeztem az Orange-et is.

Hát... vegyes érzelmeim vannak ezzel az animével kapcsolatban. Nem tudom miért, de azt hittem, hogy 22 részes lesz :D így emiatt kicsit meglepődtem, hogy a 13.résznél véget ért. Talán a Your Lie in April miatt... de azóta meg már megnéztem egy animét xD nem tudom..na mindegy... talán jobb is így.

Az Orange szerintem egy egyszerű és egyértelmű struktúrával rendelkezik mint minden shoujo mű. Úgy gondolom, hogy ez az anime néhol már túlságosan melodramatikus.. túldramatizált. Az Orange igazán mély betekintést ad nekünk az olyan dolgokba amik nem igazán alap témái a legtöbb műfajnak... ilyenek például a depresszió és az öngyilkosság. Like wtf.. o_o

Az anime fele Naho körül forog aki tulajdonképpen az egyik főszereplője ennek a darabnak. Egy napon kap egy misztikus levelet saját magától. A jövőbeli énje küldte neki a levelet, amiben megkéri őt, hogy vigyázzon a leendő barátjukra Naruse Kakeru-ra. Naho aznap kapja meg ezt a levelet amikor egy új diák érkezik az osztályukba, aki nem más, mint Kakeru. A sorozatban a levél sok mindenre utasítja Naho-t, hogy tegye meg mert később meg fogja bánni, ugyanis ez a levél a jövőbeli énjének a megbánásairól szól. Azt szeretné, hogy eltörölné a még fiatalabb énje a jövőbeli énjének a megbánásait.
Hogyan is kapta meg ezt a levelet?... egy feketelyuk segítségével, ami a Csendes-Óceánban található... meg ilyenek... o_o'' hát, igen.. nem valami valósághű.. nemde?!

De nem ez volt az, ami zavart ebben az animében. Azt gondoltam magamban ezek után, hogy hm.. oké. Kicsit másabb mint egy shoujo anime mert így sokkal rejtélyesebbé válik az egész.. sőt, még kíváncsivá is tett, hogy a végén vajon kiderül-e, hogy hogyan jutott a levél hozzá .. minek  a segítségével és vajon történni fog e valami a jövőbeli Nahoval és a többiekkel azok után, hogy eltörli majd a megbánásokat. Emiatt érdekelt az anime és emiatt néztem végig az egészet.. igazából.

Ami nagyon zavart az az, hogy a jövőbeli énje megmondta neki, hogy mit csináljon és mit ne és még akkor is meg kellett tennie ha valójában nem is akarta. Olyan, mintha rá lett volna erőltetve csak azért, hogy megvédjen valakit a haláltól. OMG. Így szerintem nem is nagyon tudott önmaga lenni.. mert végülis végig a levél volt az, ami megmondta neki, hogy mi fog történni és mit csináljon és hogyan... szóval ez kicsit számomra értelmetlennek tűnt és furcsának.

Naho egyébként egy jó lány aki nagyon sokat segít otthon a szüleinek. Szeretni való, aranyos karaktere van. Viszont nagyon félénk, már-már túlságosan is.

Itt jön a képbe Kakeru, vagy másnéven Angsty-kun... (világfájdalom-ku). Miután Világfájdalom-kun beiratkozott az iskolába és olyan csodálatos barátokra tehetett szert mint Naho és csapata továbbra is depis maradt. Komolyan mondom nektek, utáltam ezt a karaktert. Néha sajnáltam.. néha meg azt fondoltam, hogy hát akkor dögölj meg. XDD Állandóan salty volt kb mindenért.. nem lehetett hozzá úgy szólni mert akkor egyből "öngyilkos leszek" , "senki se szeret" és a többi.. jesus christ.
És mindezt azért, mert meghalt az édesanyja. Az anyja a történetben beteg volt. Kakeru volt az, aki mindig segített neki és vigyázott rá.. De úgy gondolom, hogy egy anyától szerintem túl nagy kérés az, hogyha a gyerekének azt mondja, hogy ne menjen el játszani másokkal, ne menjen iskolai klubokba meg ilyenek. Így szerintem a saját gyerekének vette el a gyerekkorát.. szóval eléggé durván önző volt. És amiatt, mert Kakeru nem ment haza egyszer időben, és nem kísérte el a kórházba ugyanis ehelyett inkább az újdonsült barátaival ment szórakozni, megölte magát. Like what the fuccck.  Csak néztem, hogy oh, oké oh well.. then die bitcch.
Ezek után, hogy a nézővel elkezdték sajnáltatni az anyját, az utolsó részben kiderült, hogy mindezt Kakeruért tette... hogy azért vált el az apjától - akit Kakeru szeretett - ,mert Kakeru-t bántotta és ezért is költöztek el... valamint, azért mondta meg neki, hogy ne menjen iskolai klubbokba, mert észrevette, hogy régen más fiúk nem kedvelik őt és beszólogattak neki és emiatt sokszor rosszul érezte magát. Ez mind tökjó szerintem, hogy egy anya ilyeneket tesz a gyerekéért és próbálja megvédeni, de szerintem jobb lett volna, ha leül vele és megbeszélik ezekt a dolgokat mintsem, hogy magára hagyja a nagyvilágban. pffff...

Ezek után Világfájdalom-kun érzelmileg labilissá, depresszióssá, ingerlékennyé vált akit semmi sem nyugtatott meg. Randomly a gyerekkoráról jutottak eszébe dolgok, meg randomly elkezdett az anyjára gondolni és ha szeretett volna nevetni akkor nem volt mersze, mert hogy szerinte nem érdemli meg hisz nem ment haza segíteni az anyjának mert fontosabb volt, hogy a barátaival szórakozzon.
Teljesen mindegy, hogy a többiek mennyire bírták őt és próbáltak vele lenni és a kedvére tenni neki az nem volt elég. Ő nagyon bánt mindent, meg akart halni. Az egész anime lényegében Világfájdalom-kun öngyilkos hajlamáról és depijéről szólt.
Nem is kaphatott volna jobb barátokat. Mindig mellette álltak, segíteni akartak rajta és meg akarták őt menteni és védeni. De ennek ellenére ő még is öngyolkos akart lenni. Egy csomó mindent megtettek érte csak azért, hogy jobban érezze magát és hogy tudja, hogy nem ő volt a hibás. De ezeket a dolgokat kb ezerszer elmondták neki a sorozatban de valszeg nem jutott el a tudatáig.

Olvastam véleményeket az animével kapcsolatban és nagyon megtetszett az egyik vélemény, amelyben felsorolta Világfájdalom-kun hangulatát lépésekben.:

1. Minden tök király, de azért hozzuk fel a halott anyámat témának teljesen okvetlenül csak azért, hogy elbasszuk a hangulatot.

2. Legyünk mérgesek a barátainkra amiatt, mert próbálnak felvidítani.

3. Gyorsan, rohanjunk el a helyszínről.

4. Bánjuk meg amit tettünk és fokozzuk az öngyilkos hajlamunkat.

5. És mindezt repeat.

Ezek a részek egyáltalán nem tetszettek és már néha számomra volt fájdalmas azt nézni, ahogy szenved. Annnyira túl volt dramatizálva az egész... hogy az már tényleg valóban fájdalmas volt. Sokszor volt az, hogy beletekergettem mert már untam a drámát. xD Nem az, mert szeretem a drámát.. nagyon is. De az ilyen túlozottat azt nem.

Világfájdalom-kun és Naho kapcsolata már túlságosan idealisztikus volt. Én, Naho és a többiek helyében mindig félnék valami rosszat is mondani, nehogy öngyilkos akarjon lenni valami miatt.. mert Világfájdalom-kun mindent magára vett.. Mintha egy olyan világban élnénk, ahol nem lehetne hibázni, veszekedni, rossz hangulatúnak lenni meg ilyenek. wtf.

Az egyetlen szerethető és tisztelhető karakter számomra Suwa volt. Mindig kedves volt, mindenkivel törődött és próbált segíteni amiben csak tudott. A saját érzelmeit is félre tette csak azért, hogy Nahonak és Világfájdalom-kun-nak segíthessen. Végig neki szurkoltam. Azt szerettem volna, ha bevallja Nahonak az érzéseit és összejönnek.. az meg, hogy mi lesz Kakeru-val őszintén, nem nagyon érdekelt. xD lehet, hogy most ezt így gonoszan hangzik, de ez szerintem a túl dramatizáltság miatt van. Mindenki szenved amiatt, ha elveszít valakit akit nagyon szeretett.. főleg, ha az ember szüleiről van szó. De pls.. ne vegyünk már mindent magunkra, ne lökjünk már el mindenkit magunktól és ne akarjunk már öngyilkosak lenni.. ne állítsuk be azt, hogy a mi hibánk miatt halt meg a másik. Its way too much.

Szerintem nagyon sok mindent logikátlan volt ebben a történetben. Lehet, hogy ezzel mások máshogy vannak és másoknak lehet, hogy tetszett nem tudom.. de nekem nem nagyon.

Próbáltam leszűrni valami tanulságot az animéből és átgondolni az egészet, hogy mi lehet a mondanivalója. Számomra ez az anime azt üzente, hogy figyeljünk oda a környezetünkben élőkre és akiket szeretünk bánjunk velük kedvesen, szeretettel teljesen és óvjuk őket. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek hullámvölgyek a kapcsolatainkban, de mindig időben igyekezzünk a szeretteinktől bocsánatot kérni vagy megbeszélni azokat a dolgokat, amik bántanak minket, hiszen soha nem tudhatjunk előre, hogy valakinek mikor jár le az ideje.... ezért jobb inkább minden este úgy lefeküdni aludni, hogy a következő nap teljességgel induljon. :) Próbáljunk meg a hibáinkból tanulni és folyamatosan javítani rajtuk és majd ha egyszer lejár az időnk akkor úgy távozzunk el, hogy semmit sem bántunk meg. :)

Rating:  2.5/5

Nos... :D megnéztem egy pár részt a 2. rész óta.

Említettem az előző bejegyzésben, hogy az anime a 2. résztől elkezdett beindulni... de az még semmi sem volt ahhoz képest amit adott a történet a 3-13.rész alatt és még mindig nincs vége!! Főszereplőnk, akit Arima-nak hívnak egyébként egy eléggé depis, olykor kicsit önsajáltató de még is baromi tehetséges és egy elég fájdalmas múlttal rendelkező karakter találkozott egy lánnyal, Kaori-val, aki színeket hozott az életébe.

Mindkét karakterrel tudok azonosulni.

Arima egyébként olykor magamra emlékeztet. Nagyon sok nehézségen kell átesnie és átvernie magát rengeteg akadályon ahhoz, hogy oda eljusson ami megváltást és boldogságot hoz az életébe. Rengeteget szenved de közben szerencsére mellette vannak a barátai. Szüleire egyáltalán nem támaszkodhat, ugyanis édesanyja meghalt... az apja pedig állandóan üzleti úton van így egyedül él. Nagy szerencséjére gyermekkori legjobb barátja a szomszédjában lakik, aki egyébként egy lány. Folyton csatát kell vívnia belső szörnyeivel és legyőzni azokat, hogy ismét láthassa a fényt az alagút végén. :)
Az édesanyja tanította zongorázni. Békés, nyugodt és szeretettel teljes gyermekkora volt. Aztán az édesanyja sajnos beteg lett és a zongoraórákból amiket édesanyja tartott neki (mert egy híres zongoraművész volt) hirtelen durva, erőszakos és kegyetlen órák lettek. Arra tanította, hogy mindig kottahű legyen azaz ne térjen el attól ami a kottában van írva és úgy játszon el minden darabot, ahogy azt a szerzője megálmodta. Emiatt verte, kegyetlenül bánt vele és nem engedte játszani... nem igazán volt gyerekkora. Ez később kiderül, hogy miért történt így... és miért bánt ennyire kegyetlenül Arimával, a fiával, akit imádott.

Kaori-chan, aki megszínesítette Arima életét is olykor magamra emlékeztet. A karaktere nagyon életvidám, mindig pozitívan szemléli a világot. Nem beszél a fájdalmairól, nem akarja, hogy baráti meglássák mi is történik vele valójában. Imádja a zenét, szinte a zenéért él. Mindent belead és törekszik tökéletes lenni de közben saját maga is lenni mindenben. Az ő karaktere számomra a szabadságot és az életet szimbolizálja. :) Nagyon szeretem a karakterét ezért is mindig könnyezek meg 1-1 jelenetnél ami vele történik.

｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡ ｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．｡ﾟ．

A 3-13. rész Arima önmagával folytatott harcáról szól. Bemutatják gyerekkorát, mik történtek és miért engedte azt, hogy az anyja úgy bánjon vele. Még az is kiderül, hogy hogyan és miért kezdett el zongorázni. Nagyon nagyon sok fontos dolgot megtudhatunk ezekből a részekből.. választ kapunk rengeteg kérdésre. :)
Eközben bemutatják a barátait is de Kaori múltja még mindig homályos, nem lehet róla tudni sok mindent. Szinte nem említenek meg róla semmit... ezért is gondolom én, hogy itt még nagy dolgok lesznek hiszen minden karakter már be lett mutatva rendesen.

Amit a legjobban imádok ebben az animében a történetén kívül az az, hogy fantasztikusan vannak benne ábrázolva az érzelmek... nem is tudom, hogy hogyan írjam ezt le... :D  rendesen megragadja az érzelmeimet és hiába még nem történt semmi rossz  az animében miért sírni kellene, de még is egy csomószor megkönnyezek rajta és rendesen sírni tudnék egy csomó jelenetnél és ettől úgy érzem, hogy néznem kell még egy részt meg még egyet stb. Ritka, amikor sírok egy animén ami ennyire magával tud rántani de ennek sikerült ezért komoly elismerésem a szerzőnek. Nem hittem volna, hogy ENNYIRE tetszeni fog!!! :D Minden nap várom, hogy megnézhessek egy pár részt.

｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡ ｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．☆≡｡ﾟ．｡ﾟ．

>>> Spoileres innentől! <<<

A 13. részben Arima és Kaori egyébként egy közös előadásra készültek nagyon nagyon sokat ami sokat jelentett mindkettejüknek. Arimának azért, mert az édesanyja egyik kedvenc dalát zongorázta el, amire Arima mindig elaludt gyerekként. Kaori részéről nem derült ki, hogy miért akarja pont ezt a darabot eljátszani de nagyon fontos volt számára is. A darab címe egyébként a "Love sorrow" azaz a Szerelmi bánat.

Sajnos Kaori nem érkezett meg az előadásra, ezért Arima egyedül játszotta el a darabot, hogy megmutassa, hogy Kaori mennyire jó hegedűművész és bizonyítson magának plusz, hogy elbúcsúzhasson az édesanyjától ezzel a dallal.

Az epizód végén pedig kiderült, hogy Kaori miért is nem tudott megjelenni az előadáson. Kórházba került... de hogy miért, azt nem lehet tudni. Előreutaló jelek is voltak már... láthattuk, hogy összeesett, hogy rengeteg gyógyszert szed egyszerre. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett vele.

Nagyon remélem, hogy nem fog meghalni, mert Arimának most ő jelenti a világot. Szereti Kaorit mégha nincsenek is együtt és neki köszönheti, hogy újra tud zongorázni és elindult az útján. :(( Amikor arra gondolok, hogy Kaori meghalna mindig rámjön a sírás :D LOL.

Szóval naggyon jó részek voltak! Őszintén szólva, azért néha kicsit azt éreztem, hogy elég már a sok szenvedésből meg depiből :D too much drama ... de megérte. Kíváncsi leszek, hogy mi a betegsége Kaorinak és hogyan tovább.

Tegnap elkezdtem nézni a Your Lie in April-t. Igazából már nagyon régóta tervben volt, hogy megnézzem ezt az animét, de valahogy mindig találtam "jobbat"... meg mindig kijött új rész a kedvenceimből vagy valami amit sokkal jobban megakartam nézni. :D A lényeg, hogy halogattam... nem tudom miért.

Mostanság valamiért sokkal inkább érzelmesebb hangulatban vagyok ezért is döntöttem úgy, hogy megnézem ezt az animét. Úgy voltam vele, hogy sok a jó vélemény róla.. meg kellene néznem.. aztán majd elmegy egynek. Amúgy is rég láttam már romantikus szerelmeses animét :D miért is ne!

Az első részben úgy nem igazán történt semmi.. bevezették egy kicsit a főszereplő életét, hogy mi történt vele stb. a második részben viszont egy kicsit beindult a történet. Ez nagyon nagyon tetszett mert sok anime van úgy, hogy kb várni kell legalább a feléig hogy érdekesebb legyen az egész. Úgy érzem, hogy ez az anime egy kicsit másabb... és már a második részben szívszorongató érzések fogtak el.

Zseniálisan ábrázolják a karakterek érzelmi világát... ezt onnan tudom, hogy nagyon ritka amikor egy animétől bekönnyezek és szívbemarkoló érzés fog el. Most ez az anime nagyon felkeltette az érdeklődésemet, ugyanis már a második (!!!) részben kaptam egy enyhe amolyan "OMG" érzést... :D beleremegős-jesuschristos mindenest. wow~

Az opening és az ending nagyon szép és brutálisan jó választások! A kedvencem az ending. *-*

Ez az anime ha jól informálódtam 22 részes. Komolyan minden alkalommal alig várom,hogy megnézhessek belőle egy pár részt. Sajnos nem tudom all day all night nézni :D pedig nézném... mert van más egyéb dolgom is.. szóval általában estére marad. Na meg közbe nézek más animéket is. Egyszerre általában úgy 3-4 animét szoktam nézni.. lol

Most kezdem el nézni a 3. részt ^.^ Majd írok róla egy kis véleménykét a kövi bejegyzésben.