Tegnap este sokat tanultam és dolgoztam is különböző projekteken szóval a nap végére chillként játszottam egy párat meg animéztem. Befejeztem az Orange-et is.

Hát... vegyes érzelmeim vannak ezzel az animével kapcsolatban. Nem tudom miért, de azt hittem, hogy 22 részes lesz :D így emiatt kicsit meglepődtem, hogy a 13.résznél véget ért. Talán a Your Lie in April miatt... de azóta meg már megnéztem egy animét xD nem tudom..na mindegy... talán jobb is így.

Az Orange szerintem egy egyszerű és egyértelmű struktúrával rendelkezik mint minden shoujo mű. Úgy gondolom, hogy ez az anime néhol már túlságosan melodramatikus.. túldramatizált. Az Orange igazán mély betekintést ad nekünk az olyan dolgokba amik nem igazán alap témái a legtöbb műfajnak... ilyenek például a depresszió és az öngyilkosság. Like wtf.. o_o

Az anime fele Naho körül forog aki tulajdonképpen az egyik főszereplője ennek a darabnak. Egy napon kap egy misztikus levelet saját magától. A jövőbeli énje küldte neki a levelet, amiben megkéri őt, hogy vigyázzon a leendő barátjukra Naruse Kakeru-ra. Naho aznap kapja meg ezt a levelet amikor egy új diák érkezik az osztályukba, aki nem más, mint Kakeru. A sorozatban a levél sok mindenre utasítja Naho-t, hogy tegye meg mert később meg fogja bánni, ugyanis ez a levél a jövőbeli énjének a megbánásairól szól. Azt szeretné, hogy eltörölné a még fiatalabb énje a jövőbeli énjének a megbánásait.
Hogyan is kapta meg ezt a levelet?... egy feketelyuk segítségével, ami a Csendes-Óceánban található... meg ilyenek... o_o'' hát, igen.. nem valami valósághű.. nemde?!

De nem ez volt az, ami zavart ebben az animében. Azt gondoltam magamban ezek után, hogy hm.. oké. Kicsit másabb mint egy shoujo anime mert így sokkal rejtélyesebbé válik az egész.. sőt, még kíváncsivá is tett, hogy a végén vajon kiderül-e, hogy hogyan jutott a levél hozzá .. minek  a segítségével és vajon történni fog e valami a jövőbeli Nahoval és a többiekkel azok után, hogy eltörli majd a megbánásokat. Emiatt érdekelt az anime és emiatt néztem végig az egészet.. igazából.

Ami nagyon zavart az az, hogy a jövőbeli énje megmondta neki, hogy mit csináljon és mit ne és még akkor is meg kellett tennie ha valójában nem is akarta. Olyan, mintha rá lett volna erőltetve csak azért, hogy megvédjen valakit a haláltól. OMG. Így szerintem nem is nagyon tudott önmaga lenni.. mert végülis végig a levél volt az, ami megmondta neki, hogy mi fog történni és mit csináljon és hogyan... szóval ez kicsit számomra értelmetlennek tűnt és furcsának.

Naho egyébként egy jó lány aki nagyon sokat segít otthon a szüleinek. Szeretni való, aranyos karaktere van. Viszont nagyon félénk, már-már túlságosan is.

Itt jön a képbe Kakeru, vagy másnéven Angsty-kun... (világfájdalom-ku). Miután Világfájdalom-kun beiratkozott az iskolába és olyan csodálatos barátokra tehetett szert mint Naho és csapata továbbra is depis maradt. Komolyan mondom nektek, utáltam ezt a karaktert. Néha sajnáltam.. néha meg azt fondoltam, hogy hát akkor dögölj meg. XDD Állandóan salty volt kb mindenért.. nem lehetett hozzá úgy szólni mert akkor egyből "öngyilkos leszek" , "senki se szeret" és a többi.. jesus christ.
És mindezt azért, mert meghalt az édesanyja. Az anyja a történetben beteg volt. Kakeru volt az, aki mindig segített neki és vigyázott rá.. De úgy gondolom, hogy egy anyától szerintem túl nagy kérés az, hogyha a gyerekének azt mondja, hogy ne menjen el játszani másokkal, ne menjen iskolai klubokba meg ilyenek. Így szerintem a saját gyerekének vette el a gyerekkorát.. szóval eléggé durván önző volt. És amiatt, mert Kakeru nem ment haza egyszer időben, és nem kísérte el a kórházba ugyanis ehelyett inkább az újdonsült barátaival ment szórakozni, megölte magát. Like what the fuccck.  Csak néztem, hogy oh, oké oh well.. then die bitcch.
Ezek után, hogy a nézővel elkezdték sajnáltatni az anyját, az utolsó részben kiderült, hogy mindezt Kakeruért tette... hogy azért vált el az apjától - akit Kakeru szeretett - ,mert Kakeru-t bántotta és ezért is költöztek el... valamint, azért mondta meg neki, hogy ne menjen iskolai klubbokba, mert észrevette, hogy régen más fiúk nem kedvelik őt és beszólogattak neki és emiatt sokszor rosszul érezte magát. Ez mind tökjó szerintem, hogy egy anya ilyeneket tesz a gyerekéért és próbálja megvédeni, de szerintem jobb lett volna, ha leül vele és megbeszélik ezekt a dolgokat mintsem, hogy magára hagyja a nagyvilágban. pffff...

Ezek után Világfájdalom-kun érzelmileg labilissá, depresszióssá, ingerlékennyé vált akit semmi sem nyugtatott meg. Randomly a gyerekkoráról jutottak eszébe dolgok, meg randomly elkezdett az anyjára gondolni és ha szeretett volna nevetni akkor nem volt mersze, mert hogy szerinte nem érdemli meg hisz nem ment haza segíteni az anyjának mert fontosabb volt, hogy a barátaival szórakozzon.
Teljesen mindegy, hogy a többiek mennyire bírták őt és próbáltak vele lenni és a kedvére tenni neki az nem volt elég. Ő nagyon bánt mindent, meg akart halni. Az egész anime lényegében Világfájdalom-kun öngyilkos hajlamáról és depijéről szólt.
Nem is kaphatott volna jobb barátokat. Mindig mellette álltak, segíteni akartak rajta és meg akarták őt menteni és védeni. De ennek ellenére ő még is öngyolkos akart lenni. Egy csomó mindent megtettek érte csak azért, hogy jobban érezze magát és hogy tudja, hogy nem ő volt a hibás. De ezeket a dolgokat kb ezerszer elmondták neki a sorozatban de valszeg nem jutott el a tudatáig.

Olvastam véleményeket az animével kapcsolatban és nagyon megtetszett az egyik vélemény, amelyben felsorolta Világfájdalom-kun hangulatát lépésekben.:

1. Minden tök király, de azért hozzuk fel a halott anyámat témának teljesen okvetlenül csak azért, hogy elbasszuk a hangulatot.

2. Legyünk mérgesek a barátainkra amiatt, mert próbálnak felvidítani.

3. Gyorsan, rohanjunk el a helyszínről.

4. Bánjuk meg amit tettünk és fokozzuk az öngyilkos hajlamunkat.

5. És mindezt repeat.

Ezek a részek egyáltalán nem tetszettek és már néha számomra volt fájdalmas azt nézni, ahogy szenved. Annnyira túl volt dramatizálva az egész... hogy az már tényleg valóban fájdalmas volt. Sokszor volt az, hogy beletekergettem mert már untam a drámát. xD Nem az, mert szeretem a drámát.. nagyon is. De az ilyen túlozottat azt nem.

Világfájdalom-kun és Naho kapcsolata már túlságosan idealisztikus volt. Én, Naho és a többiek helyében mindig félnék valami rosszat is mondani, nehogy öngyilkos akarjon lenni valami miatt.. mert Világfájdalom-kun mindent magára vett.. Mintha egy olyan világban élnénk, ahol nem lehetne hibázni, veszekedni, rossz hangulatúnak lenni meg ilyenek. wtf.

Az egyetlen szerethető és tisztelhető karakter számomra Suwa volt. Mindig kedves volt, mindenkivel törődött és próbált segíteni amiben csak tudott. A saját érzelmeit is félre tette csak azért, hogy Nahonak és Világfájdalom-kun-nak segíthessen. Végig neki szurkoltam. Azt szerettem volna, ha bevallja Nahonak az érzéseit és összejönnek.. az meg, hogy mi lesz Kakeru-val őszintén, nem nagyon érdekelt. xD lehet, hogy most ezt így gonoszan hangzik, de ez szerintem a túl dramatizáltság miatt van. Mindenki szenved amiatt, ha elveszít valakit akit nagyon szeretett.. főleg, ha az ember szüleiről van szó. De pls.. ne vegyünk már mindent magunkra, ne lökjünk már el mindenkit magunktól és ne akarjunk már öngyilkosak lenni.. ne állítsuk be azt, hogy a mi hibánk miatt halt meg a másik. Its way too much.

Szerintem nagyon sok mindent logikátlan volt ebben a történetben. Lehet, hogy ezzel mások máshogy vannak és másoknak lehet, hogy tetszett nem tudom.. de nekem nem nagyon.

Próbáltam leszűrni valami tanulságot az animéből és átgondolni az egészet, hogy mi lehet a mondanivalója. Számomra ez az anime azt üzente, hogy figyeljünk oda a környezetünkben élőkre és akiket szeretünk bánjunk velük kedvesen, szeretettel teljesen és óvjuk őket. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek hullámvölgyek a kapcsolatainkban, de mindig időben igyekezzünk a szeretteinktől bocsánatot kérni vagy megbeszélni azokat a dolgokat, amik bántanak minket, hiszen soha nem tudhatjunk előre, hogy valakinek mikor jár le az ideje.... ezért jobb inkább minden este úgy lefeküdni aludni, hogy a következő nap teljességgel induljon. :) Próbáljunk meg a hibáinkból tanulni és folyamatosan javítani rajtuk és majd ha egyszer lejár az időnk akkor úgy távozzunk el, hogy semmit sem bántunk meg. :)

Rating:  2.5/5

Mozgalmas napjaim voltak... egy csomót dolgoztam és amikor szabad időm engedte az Ao Haru Ride-ot nézegettem. Meséltem róla nektek, hogy elkezdtem nézni az animét.. hát be is fejeztem. :D Az ilyen 12 részes animék számomra semmik.. 1-2 nap alatt végignézem ha szerencsés vagyok és nem kell annyit dolgozni. hahaha~ :D most sokat dolgoztam a napokban viszont annyira tetszett az anime, hogy nem bírtam leállni vele. Viszont egy kicsit csalódtam a végében.

Az elejétől kezdve minden tökéletesen volt felvezetve és szerintem egyetlen olyan dolog sem volt az animében ami nem lenne valósághű. Az alap shoujo motívumok jelen voltak szóval ha valaki nagyon szereti az ilyeneket és még nem látta volna az Ao Haru Ride-ot, akkor hurry és nézzétek meg! ;)
A karakterek szerintem szerethetőek. Szerintem nem olyan tipikus általános személyiséggel áldotta meg a szerző a karaktereket, ugyanis mindannyiójuk tökre más személyiséggel rendelkezik ami nekem bejött. Ebből kifolyólag szerintem az anime egyik lényege az, hogy úgy szeressük meg a karaktereket amilyenek ők valójában a hibáikkal együtt. :)

Nagyon tetszett egyébként az animében az, amikor a sminkelésről és a cuki személyiség tettetésről volt szó, ugyanis az animében volt egy lány akivel senki sem barátkozott az osztályban csak azért, mert aranyosan viselkedett a fiúk közelében... az pedig köztudott, hogy a fiúk szeretik a cuki lányokat... így sokan érdeklődtek iránta. Emiatt persze az osztály összes lánya utálta őt :D... *facepalm*. Aztán az anime egyik részében pedig főhősnőnk belefutott ebbe az aranyos lányba, akit egyébként Makita-nak hívnak és szóba jött ez a téma a beszélgetésük során.. úgy magyarázta meg, hogy szerinte nincs különbség a között, hogy ő cukin viselkedik a fiúkkal amikor megszólítják őt, (másrészt alapból ilyen mert mindig ideges lesz egy fiú közelében) és a között, hogy a lányok minden nap sminkelik magukat még iskolában is. Az is egy "álarc" amit a nők többsége magára húz amikor sminkel... hiszen, sminkeléskor azokat a dolgokat emeljük ki az arcunkon amiket a legjobban szeretünk.. és azokat pedig próbáljuk elrejteni amiket kevésbé szeretünk. :) Ezzel a véleménnyel én teljesen egyetértek. Én is sminkelek, mert szeretem kihangsúlyozni a szemeimet és szeretek magamnak tetszedni legalább egy kis ideig :D.. ez van. Szerintem, ezt mindenki tudja még ha nem is ismeri be.
Szóval nagyon tetszett, hogy az író a saját véleményét is beletette a műbe.

A végében viszont eléggé csalódtam... -_-

///////////////// ** Spoiler! ** ////////////////////

Amióta tudom, hogy főhőseinknek mik a terveik egymással azóta csak szurkoltam nekik. Alig vártam, hogy láthassak valami csók jelenetet vagy legalább valami vallomást vagy valamit... erre... nem. Teasel-t mint az állat, hogy omggg mikor történik már meg... mert kb már vagy 73482x megtörténhetett volna xD de nem. Ezzz annyira idegesítő... annnyira, hogy pontosan emiatt nem 10-es ez az anime. Pedig az lenne, de így nem! chhhhh.~~ x''D

///////////// ** Spoiler vége! ** /////////////////

Ma elkezdem nézni az Orange című animét. Még egyetlen részt sem láttam belőle de már indán behoztam az első részt. :D Tagja vagyok egy külföldi shoujo csoportnak és ott kérdeztem meg a többieket, hogy mit ajánlanának nekem... nem vagyok kezdő animés viszont nem sűrűn néztem shoujo animéket... most meg valahogy nagyon megtetszettek. Régebben sem volt velük amúgy semmi bajom :D megnéztem őket szívesen.. de most valahogy rákattantam.. lol.
A legtöbben az Orange-et ajánlották, szóval kíváncsi leszek a történetre, a karakterekre, zenére, az érzelmi világra és felépítésre meg minden. ;D Ti már láttátok egyébként, vélemény valakitől??

Rating:  4/5

Az angol blogomat is újítgatom közben több-kevesebb sikerrel. Blogspot-ot használok mert mivel a Google üzemelteti, így SEO téren meg analytics meg adsense téren nagyon nagyon jó! Másrészt, többen találnak rá a blogra is, hogyha blogspot-on írogatsz és használod a label-eket is. Szerintem a blogspot egy nagyon hasznos tartalomkezelő és én azt ajánlanám minden kezdőnek aki blogolni szeretne elsősorban. :) Főleg akkor, hogyha nem magyarul tervez írni az illető.