Tegnap este sokat tanultam és dolgoztam is különböző projekteken szóval a nap végére chillként játszottam egy párat meg animéztem. Befejeztem az Orange-et is.

Hát... vegyes érzelmeim vannak ezzel az animével kapcsolatban. Nem tudom miért, de azt hittem, hogy 22 részes lesz :D így emiatt kicsit meglepődtem, hogy a 13.résznél véget ért. Talán a Your Lie in April miatt... de azóta meg már megnéztem egy animét xD nem tudom..na mindegy... talán jobb is így.

Az Orange szerintem egy egyszerű és egyértelmű struktúrával rendelkezik mint minden shoujo mű. Úgy gondolom, hogy ez az anime néhol már túlságosan melodramatikus.. túldramatizált. Az Orange igazán mély betekintést ad nekünk az olyan dolgokba amik nem igazán alap témái a legtöbb műfajnak... ilyenek például a depresszió és az öngyilkosság. Like wtf.. o_o

Az anime fele Naho körül forog aki tulajdonképpen az egyik főszereplője ennek a darabnak. Egy napon kap egy misztikus levelet saját magától. A jövőbeli énje küldte neki a levelet, amiben megkéri őt, hogy vigyázzon a leendő barátjukra Naruse Kakeru-ra. Naho aznap kapja meg ezt a levelet amikor egy új diák érkezik az osztályukba, aki nem más, mint Kakeru. A sorozatban a levél sok mindenre utasítja Naho-t, hogy tegye meg mert később meg fogja bánni, ugyanis ez a levél a jövőbeli énjének a megbánásairól szól. Azt szeretné, hogy eltörölné a még fiatalabb énje a jövőbeli énjének a megbánásait.
Hogyan is kapta meg ezt a levelet?... egy feketelyuk segítségével, ami a Csendes-Óceánban található... meg ilyenek... o_o'' hát, igen.. nem valami valósághű.. nemde?!

De nem ez volt az, ami zavart ebben az animében. Azt gondoltam magamban ezek után, hogy hm.. oké. Kicsit másabb mint egy shoujo anime mert így sokkal rejtélyesebbé válik az egész.. sőt, még kíváncsivá is tett, hogy a végén vajon kiderül-e, hogy hogyan jutott a levél hozzá .. minek  a segítségével és vajon történni fog e valami a jövőbeli Nahoval és a többiekkel azok után, hogy eltörli majd a megbánásokat. Emiatt érdekelt az anime és emiatt néztem végig az egészet.. igazából.

Ami nagyon zavart az az, hogy a jövőbeli énje megmondta neki, hogy mit csináljon és mit ne és még akkor is meg kellett tennie ha valójában nem is akarta. Olyan, mintha rá lett volna erőltetve csak azért, hogy megvédjen valakit a haláltól. OMG. Így szerintem nem is nagyon tudott önmaga lenni.. mert végülis végig a levél volt az, ami megmondta neki, hogy mi fog történni és mit csináljon és hogyan... szóval ez kicsit számomra értelmetlennek tűnt és furcsának.

Naho egyébként egy jó lány aki nagyon sokat segít otthon a szüleinek. Szeretni való, aranyos karaktere van. Viszont nagyon félénk, már-már túlságosan is.

Itt jön a képbe Kakeru, vagy másnéven Angsty-kun... (világfájdalom-ku). Miután Világfájdalom-kun beiratkozott az iskolába és olyan csodálatos barátokra tehetett szert mint Naho és csapata továbbra is depis maradt. Komolyan mondom nektek, utáltam ezt a karaktert. Néha sajnáltam.. néha meg azt fondoltam, hogy hát akkor dögölj meg. XDD Állandóan salty volt kb mindenért.. nem lehetett hozzá úgy szólni mert akkor egyből "öngyilkos leszek" , "senki se szeret" és a többi.. jesus christ.
És mindezt azért, mert meghalt az édesanyja. Az anyja a történetben beteg volt. Kakeru volt az, aki mindig segített neki és vigyázott rá.. De úgy gondolom, hogy egy anyától szerintem túl nagy kérés az, hogyha a gyerekének azt mondja, hogy ne menjen el játszani másokkal, ne menjen iskolai klubokba meg ilyenek. Így szerintem a saját gyerekének vette el a gyerekkorát.. szóval eléggé durván önző volt. És amiatt, mert Kakeru nem ment haza egyszer időben, és nem kísérte el a kórházba ugyanis ehelyett inkább az újdonsült barátaival ment szórakozni, megölte magát. Like what the fuccck.  Csak néztem, hogy oh, oké oh well.. then die bitcch.
Ezek után, hogy a nézővel elkezdték sajnáltatni az anyját, az utolsó részben kiderült, hogy mindezt Kakeruért tette... hogy azért vált el az apjától - akit Kakeru szeretett - ,mert Kakeru-t bántotta és ezért is költöztek el... valamint, azért mondta meg neki, hogy ne menjen iskolai klubbokba, mert észrevette, hogy régen más fiúk nem kedvelik őt és beszólogattak neki és emiatt sokszor rosszul érezte magát. Ez mind tökjó szerintem, hogy egy anya ilyeneket tesz a gyerekéért és próbálja megvédeni, de szerintem jobb lett volna, ha leül vele és megbeszélik ezekt a dolgokat mintsem, hogy magára hagyja a nagyvilágban. pffff...

Ezek után Világfájdalom-kun érzelmileg labilissá, depresszióssá, ingerlékennyé vált akit semmi sem nyugtatott meg. Randomly a gyerekkoráról jutottak eszébe dolgok, meg randomly elkezdett az anyjára gondolni és ha szeretett volna nevetni akkor nem volt mersze, mert hogy szerinte nem érdemli meg hisz nem ment haza segíteni az anyjának mert fontosabb volt, hogy a barátaival szórakozzon.
Teljesen mindegy, hogy a többiek mennyire bírták őt és próbáltak vele lenni és a kedvére tenni neki az nem volt elég. Ő nagyon bánt mindent, meg akart halni. Az egész anime lényegében Világfájdalom-kun öngyilkos hajlamáról és depijéről szólt.
Nem is kaphatott volna jobb barátokat. Mindig mellette álltak, segíteni akartak rajta és meg akarták őt menteni és védeni. De ennek ellenére ő még is öngyolkos akart lenni. Egy csomó mindent megtettek érte csak azért, hogy jobban érezze magát és hogy tudja, hogy nem ő volt a hibás. De ezeket a dolgokat kb ezerszer elmondták neki a sorozatban de valszeg nem jutott el a tudatáig.

Olvastam véleményeket az animével kapcsolatban és nagyon megtetszett az egyik vélemény, amelyben felsorolta Világfájdalom-kun hangulatát lépésekben.:

1. Minden tök király, de azért hozzuk fel a halott anyámat témának teljesen okvetlenül csak azért, hogy elbasszuk a hangulatot.

2. Legyünk mérgesek a barátainkra amiatt, mert próbálnak felvidítani.

3. Gyorsan, rohanjunk el a helyszínről.

4. Bánjuk meg amit tettünk és fokozzuk az öngyilkos hajlamunkat.

5. És mindezt repeat.

Ezek a részek egyáltalán nem tetszettek és már néha számomra volt fájdalmas azt nézni, ahogy szenved. Annnyira túl volt dramatizálva az egész... hogy az már tényleg valóban fájdalmas volt. Sokszor volt az, hogy beletekergettem mert már untam a drámát. xD Nem az, mert szeretem a drámát.. nagyon is. De az ilyen túlozottat azt nem.

Világfájdalom-kun és Naho kapcsolata már túlságosan idealisztikus volt. Én, Naho és a többiek helyében mindig félnék valami rosszat is mondani, nehogy öngyilkos akarjon lenni valami miatt.. mert Világfájdalom-kun mindent magára vett.. Mintha egy olyan világban élnénk, ahol nem lehetne hibázni, veszekedni, rossz hangulatúnak lenni meg ilyenek. wtf.

Az egyetlen szerethető és tisztelhető karakter számomra Suwa volt. Mindig kedves volt, mindenkivel törődött és próbált segíteni amiben csak tudott. A saját érzelmeit is félre tette csak azért, hogy Nahonak és Világfájdalom-kun-nak segíthessen. Végig neki szurkoltam. Azt szerettem volna, ha bevallja Nahonak az érzéseit és összejönnek.. az meg, hogy mi lesz Kakeru-val őszintén, nem nagyon érdekelt. xD lehet, hogy most ezt így gonoszan hangzik, de ez szerintem a túl dramatizáltság miatt van. Mindenki szenved amiatt, ha elveszít valakit akit nagyon szeretett.. főleg, ha az ember szüleiről van szó. De pls.. ne vegyünk már mindent magunkra, ne lökjünk már el mindenkit magunktól és ne akarjunk már öngyilkosak lenni.. ne állítsuk be azt, hogy a mi hibánk miatt halt meg a másik. Its way too much.

Szerintem nagyon sok mindent logikátlan volt ebben a történetben. Lehet, hogy ezzel mások máshogy vannak és másoknak lehet, hogy tetszett nem tudom.. de nekem nem nagyon.

Próbáltam leszűrni valami tanulságot az animéből és átgondolni az egészet, hogy mi lehet a mondanivalója. Számomra ez az anime azt üzente, hogy figyeljünk oda a környezetünkben élőkre és akiket szeretünk bánjunk velük kedvesen, szeretettel teljesen és óvjuk őket. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek hullámvölgyek a kapcsolatainkban, de mindig időben igyekezzünk a szeretteinktől bocsánatot kérni vagy megbeszélni azokat a dolgokat, amik bántanak minket, hiszen soha nem tudhatjunk előre, hogy valakinek mikor jár le az ideje.... ezért jobb inkább minden este úgy lefeküdni aludni, hogy a következő nap teljességgel induljon. :) Próbáljunk meg a hibáinkból tanulni és folyamatosan javítani rajtuk és majd ha egyszer lejár az időnk akkor úgy távozzunk el, hogy semmit sem bántunk meg. :)

Rating:  2.5/5

Tegnap este befejeztem ezt a csodálatos animét. Ez valami fantasztikusra sikeredett... kicsit hiányzik, hogy nem nézhetem minden este a Your Lie in April-t. Kár, hogy csak 22 részes volt de szerintem sem fért volna már több ebbe az animébe.

Szerintem nagyon jó volt az anime felvezetése és a befejezése is. Néha kicsit soknak találtam a szenvedését Arimának (főszereplő) de 100%-osan megérte megnézni, mert rengeteget lehetett ebből az animéből is tanulni. Sokat ad ez az anime és szerintem nem csak nekem, de másoknak is. :)

A karakterek mind egytől-egyig szerethetőek voltak, az érzéseiket tökéletesen mutatták be szerintem. Ettől jobban már nem is nagyon lehetett volna. Átélhettük a karakterek fájdalmait, szomorúságait, örömeit, sikereiket stb...mindent. :) Szerintem ez egy gyönyörű anime, nem is csodálom amiért majdnem 10-es a my anime list.net-en. Megérdemli és őszintén szívből gratulálok az írónak!! Ez egy masterpiece.

A vége naaaagggyyyon szomorú volt. Annyit sírtam rajta... alig bírtam visszafogni magam, hogy ne bőgjek mert rendesen sajnáltam azt, ami Arimával és Kaorival történik. Még most is ha belegondolok libabőrös leszek :D és a sírás kerülget lol.

Ezt az animét egyébként mindenkinek ajánlom megnézni aki még esetleg nem látta. Az egész a zene körül forog az animében, de még is mély mondanivalója van. Ez egy zenés, iskolás zene ám nem szabad úgy gondolnunk rá, hogy egy tök átlagos zenés iskolás anime. Ez tényleg egy különleges anime. Érzelmileg komoly dolgokat akar közvetíteni az író, legalábbis, én így éreztem.

Az anime magába foglalja a magánytól való félelmet és a magát a magányt is, a szorongást, a maximalizmust, a teljesítés iránti vágyat, a fel nem adást, erőt, szerelmet, barátságot, a döntéseidnek a fontosságát és a többi. :)

A sorozatban megjelenő zenék egyébként nagyon jók voltak, tetszettek és elégedett vagyok velük. A két opening közül nekem az első opening tetszik a legjobban de a második is nagyon jó. A endingekből pedig mindkettő nagyon tetszik. :D Az első ending vidám amely a szerelemről szól.. imádom azt a zenét. A második ending pedig már sokkal szomorúbb, tökéletesen illeszkedik az anime hangulatához, ugyanis a 2. endingtől már történnek olyan dolgok amik nagyon nagyon szomorúak :( .